Most
Szóval az a másik blog. Az van, hogy régóta vágyom egy normális párkapcsolatra, és azt hittem, hogy minden oké, én készen állok rá. És hisztiztem az Úrnak, hogy de hát már miért nem... és hogy mindjárt éves vagyok és nem volt egy normális kapcsolatom és mittudom.. szóval na... és két héttel ezelőtt jöttem rá, hogy egyáltalán nem állok készen. Egyik felem vágyott arra, hogy legyen egy párom aki mellettem van, másik felem, meg félt tőle mint a tűztől, hogy ne akarjon közelíteni hozzám. Minden kapcsolatomnak azért lett vége eddig mert a pasi le akart fektetni és én emiatt kiadtam az útját... és ez megtérésem előtt is így volt... és sose értettem miért.
Régen
Elég régen nem írtam már ide. Sok minden történt és úgy nem volt igazán időm leülni, hogy végiggondoljam, hogy mit is formált az Úr bennem az utóbbi időben. De most hosszan gondolva elég sokat. Ami a legnyílvánvalóbb és legjobban érzek magamon, az-az, hogy tudok beszélni emberek előtt. Több ember előtt. Régen nem mertem megszólalni, pirultam, hebegtem-habogtam. Nem mondom, hogy mostmár egyáltalán nem, de nem az egész mondandóm alatt, hanem csak úgy az első percben:P Hihetetlennek élem meg, hogy ebből is kigyogyított az Úr, pedig azt hittem, hogy ez végig fog kisérni az életem folyamán, és sose fogok emberek előtt beszélni. A legnagyobb áttörés ezelőtt másfél hónappal volt, amikor az első komolyabb tanítást tartottam, méghozzá a Fülöp kurzuson.
kedves
Tegnap nagyon kivoltam. Azt se tudtam mit kezdjek magammal. Este lefeküdtem, el szorult szívvel, és egy jó nagy fájdalommal, de nem tudtam elaludni. Aztán ahogy becsuktam a szemem láttam Jézust. Az ölébe vett és kezdett vigasztalni, én csak sírtam és sírtam, és ő vigasztalt. Odabújhattam Hozzá. Aztán mikor megnyugodtam, felemelte a fejem és a szemembe nézett. Olyan szemekkel amiknek nem lehet ellenállni, és megkérdezte tőlem, hogy leszek-e a kedvese. Olyan drága volt, hogy nem lehetett Neki nemet mondani. Aztán kezdte, hogy nagyon nagyon szeret, és hogy nála jobban senki nem szerethet, és nála jobbat nem kapok. És ez annyira megnyugtatott, és olyan békével töltött el. És ma amikor időt töltöttem vele beszélgettünk. Amelett, hogy beszélgetünk segít, és megszabadít. Megmutatta ma is, hogy elszakítja a láncaimat.
kérdés
Mindig el voltam akadva azzal, hogy hogy beszéljek másoknak a hitemről, Istenről megtérésről. Féltem is, hogy mit fognak szólni, de aztán megértettem azt, hogy sokkal fontosabb mit gondol Isten, mint az, hogy mit gondolnak az emberek. A hétvégén rájöttem, hogy előszőr életpélda kell és utána jöhet az, hogy beszélek is arról amit élek. Mert ha egyszer beszélek és csak utána kezdem élni, nem nagyon van értelme a dolognak. Most azon vagyok, hogy kezdjem élni mindazt amit mondok, vagyis azt mondjam amit élek. Sokszor mondtam másoknak, hogy ha valaki megbántja menjen oda és mondja meg neki, de én sose tettem meg, főleg nem személyesen, hanem megírtam e-mailbe, vagy telefonon vagy akárhogy. És most jutottam el odáig, hogy élem is ezt, és tudom, hogy Isten áldása rajta van. Annyi mindenre tanított az Úr a februári képző óta, hogy még én is alig hiszem el.
nekem csoda:D
Sziasztok:D Na ezt most meg kell osszam veletek, hogy milyen csodát éltem meg. Úgy jöttem vissza Váradra, hogy Húsvétig nem tudok haza menni, és nem is reménykedtem. A hét elején felcsillant egy halvány remény, hogy talán haza mehetek, de aztán szétfoszlott. És tegnap kiderült, hogy jővő héten úgy meg tudom oldani, hogy nem kell menjek egy órára sem, de még mindig gondot jelentett, hogy mivel megyek haza. Az egyik barátomat meg akartam kérni, hogy vegyen nekem jegyet mert anyukámnak meglepetést akarok szerezni s nem akarom megmondani, hogy megyek haza. Az a barátom korházba került és így nem tudja megvenni a jegyem. Annyi minden történt, hogy azt éreztem az Úr nem akarja, hogy haza menjek. Aztán leültem imádkozni, és láttam a házunkat nagyon erőteljesen. Akkor azt éreztem, hogy haza kell mennem, de még nem tudtam hogy.
Pihenés
Most le szeretném most írni, hogy mi történt az elmult egy hétben velem. Képzeljétek el, hogy eddig nem igazán ment a reggeli Szentírás olvasás meg ima sem, hanem csak este. Amióta múlt hétvégén haza jöttünk minden reggel sikerült egy órával hamarabb fölkelnem, mint ahogy lett volna órám, és kb 20 percet tudtam szánni a reggeli imára, Szentírásolvasásra, így indulok útnak és azóta sokkal kipihentebb vagyok, és sokkal jobban bírom a hosszú napokat is. Azon kívül el kell mondanom, hogy nem igazán müködött a szobában a szeretet dolog, így kitaláltuk a szobatársammal, hogy alkalmazzuk a Fireproof-ban benne levő naplót a Merj Szeretni-t és úgy próbáljuk szeretni a szobatársainkat. Hát van változás. Ez nem azt jelenti, hogy simán tudjuk szeretni őket, de lényegesen könnyebben megy.
ez történt
pffuuu... ha most le akarnám írni mi történt velem csak az elmúlt 2 hétben nem fejezném be holnap estig sem. de azért nekilátok, hogy lássátok, hogy az Úr az én életemben sem pihen:) Na szóval két hete voltam lelkigondozói kurzuson... Nagyot ütött és olyan békességet kaptam, hogy csak csak... Tudom, hogy sokmindentől megszabadultam. olyan kegyelmeket kaptam amire sosem számítottam, és azt hittem ennél többet már nem kaphatok... de pedig igen. a mai nap pufff neki. a hétvégén itthon segítek egy Fülöp kurzuson. Konyhás kisegítő meg ilyesmik. na de nem az a lényeg. Ima alatt olyan erőteljesen tapasztaltam meg a Szentlelket mint még soha. Rendesen levett a lábamról, mert előszőr tisztán félelem nélkül hívtam, és úgy jött, hogy csak-csak. Eddig mindig volt bennem gát, vagy valami. na most semmi. csak Ő és én..
Rólam
Nagyon rég nem írtam már. Nem volt időm, és úgy éreztem nincs miről írnom. Most hosszabb idő után elővettem a Szentírásom. Kicsit elhanyagoltam mióta felkerültem egyetemre. Egyedüllét hiányában nem volt mikor nyugisan olvassak és lassacskán kimaradt. Ma elővettem újra. Nem tudom mi történt de érzem, hogy valami más ott belül. Nem tudom hírtelen mi változott meg de érzem, hogy valami új. Hosszú ideje nem nagyon volt hatással rám semmi. Valahogy elvoltam a saját kis világomban. Nem érintett meg szinte semmi. Karácsony előtt voltam újra Fülöp kurzuson Váradon. Nem sok dolog jutott el igazán hozzám. Nem tudom. De most úgy érzem valami célba ért. Még nem tudom mi, és nem tudom hova. De abban bíztos vagyok, hogy valami más lesz, valami más lesz az életemben újra. És tudom, hogy nagyon kell a változás.
Búcsú
Egyre közeledik a nap, hogy itt hagyom a családi házat egy időre... érdekes érzések vannak bennem... gyakran elszorul a gyomrom a gondolattól, hogy mennem kell. egy dologban viszont bíztos vagyok. Mégpedig abban, hogy az Úr hívott engem Váradra és célja vab vele. a tegnap elbúcsúztam a közösségtől. fájt. az elmúlt egy évet velük töltöttem, és nem csak közösség voltunk hanem barátok is. nagyon jó barátok. a tegnap olyan érzés volt bennem, hogy talán Jézus is valahogy így "hagyhatta" ott az apostolokat. az volt bennem, hogy Jézusnak is fájt az apostolokat ott hagyni. tudta, hogy az Atyához megy, és jó lesz ott neki, viszont szerintem volt benne is aggodás, hogy mi lesz az apostolokkal. bennem is volt.
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »
