Istennel a csendben

Szeptember utolsó hétvégéjén szentignáci lelkigyakorlaton vettünk részt Hargitafürdőn. Csupán 9-en voltunk mint résztvevők, de épp ezért nagyon családias hangulat alakult ki. Vormair Emese segítő nővér kísért minket, hogy elcsendesedjünk, és önmagunkra meg Istenre tudjunk figyelni.  Pénteken késő estére érkeztünk, de a heti fáradságok és utazás ellenére  vidám hangulat volt a vacsoránál, ahol röviden átbeszéltük, hogy mire is vágyunk ezen a hétvégén.

A szombati 8:45-ös kezdés igazi kényeztetésnek számított, örvendtünk, hogy nem kellett túl korán kelni. Aznap többnyire csendben voltunk, hogy jobban tudjunk az imákra, a bennünk  levő történésekre figyelni.

Különböző eszközökkel és formákban imádkoztunk, vizsgáltuk az életünk: egy vers segítségével probáltuk kifejezni, hogy pillanatnyilag  mennyire vágyunk az Úrra; volt, amikor a 23-as zsoltáron elmélkedtünk, és felidéztük életünkben azokat a fontos embereket és helyzeteket ahol Isten szeretetét tapasztalhattuk meg, amiken keresztül növekedtünk;  megvizsgáltuk, hogy mik körül forog az életünk, és szimbólumokat kerestünk, amelyek kifejeznek bennünket.  Levelet írtunk Jézusnak és még egy litániával is imádkoztunk, amiben felfedeztük, hogy Isten IGENt mond ránk úgy, ahogy vagyunk.  Az imák utáni megosztás segített, hogy még jobban megértsük magunkat, és a többieket is jobban megismertük. Szombat este egy közös dicsőítéssel zártuk a napot, ahol a Keresztirány Ifjúsági Szolgálatot is az Úr elé vittük. 

Vasárnap a helyi közösség szentmiséjén vettünk részt, ami személyesen nekem is nagyon elgondolkodtató volt és hagyott házi feladatot, hogy megvizsgáljam, hogy elvégzem becsületesen a kötelességeimet, vagy helyette kritizálom mások munkáját.

A szentmise után Máté evangélimával, a 4. fejezet 1-11.-es verseivel elmélkedtünk, és kiscsoportokban próbáltuk szobor formájában megörökíteni a jeleneteket, vagyis ami minket foglalkoztatott bennük. Majd visszatekintéssel zártuk a lelkigyakorlatunkat. Az ebédnél már többen voltunk, mert András Terike és Szabolcs is velünk volt, akiknek köszönjük, hogy kijöttek és megajándékoztak jelenlétükkel és vidámságukkal.

Ime néhány megosztás a résztvevőktől, hogy miben segített nekik a hétvége:

Számomra nagyon jó volt megtapasztalni Istent a csendben. Jó volt tudatosítani, hogy Ő megtart, beleereszkedhetek teljesen, mert bárhogyan is vagyok Ő, az Ő szeretete megtart. Isten szólt a különböző gyakorlatok által, és úgy érzem, ezáltal egy újabb arcát ismerhettem meg. Örültem a közvetlen és bizalmi légkörnek közöttünk akik ott voltunk ezen a hétvégén.” Szotyori Erika

A lelkigyakorlat teret adott, hogy a rég elnyomott vágyaim felszínre jöhessenek. Ezek a vágyaim Istenhez visznek közelebb és régi álmaimhoz, a sok filmezés helyett. Ugyanis sok filmet nézek, mikor fáradtabb vagyok, és ezek elveszik az időm nagyrészét. Az is megvilágosodott bennem, hogy a bizalom terén lépjek ki Isten fele és ne várjam, hogy ő megoldja a bizalmatlan témáim. Ne a bizalmatlanságomra fókuszáljak, hanem Istenre, és arra, ami vele építő.” Vakaria Arnold
 
Nekem a hétvége több szempontból is áldás volt. Először is örültem, hogy ilyen formában is együtt lehettünk és örülhettünk egymásnak. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok azért, hogy Reni szülei minden jóval elhalmoztak, amivel lehetett: volt finom, meleg ebédünk és vacsoránk és a nasis asztal folyton bőségesen tele volt. Isten áldja meg minden fáradozásukért! Istennel egy újabb közeledés kezdődött el, barátkozás formájában, és elmondta, hogy meg fogja tanítani, hogy hogyan barátkozzak, mert eddig a baráti kapcsolatok megtartása számomra mindig nagy kihívás volt és legtöbbször kudarcba fulladt. Úgyhogy most a Mestertől fogok tanulni. Köszönöm, Reni és Gergő, hogy megszerveztétek ezt a lelkigyakorlatot!” Vakaria Erika
 

Semmi esetre meg nem bántam, hogy igent mondtam erre a hétvégére. Szinte azt mondanám, hogy rövid is volt. Megpendített néhány olyan húrt az életemben amivel úgy érzem, hogy érdemes foglalkoznom és közelebbről megnéznem. Számomra építőek voltak a közös beszélgetések, megosztások. Mély volt megtapasztalni és megélni azokat az örömöket és fájdalmakat, amik bennünk vannak, sokszor lappangva. Így látni, megtapasztalni egymást, úgy érzem jót tett a kapcsolatainknak is.” Leveles Piroska

Én is már nagyon vártam ezt a hétvégét, a találkozások miatt is, és főleg arra vágytam, hogy végre csendben lehessek az Úrral. A különböző imaformák különböző érzéseket mozgattak meg bennem, és előhozták a fájdalmakat is, amiket magamba próbáltam eldugni. Soha nem gondoltam volna, hogy egy élő szobor alakítása és annak az elemzése ennyi mindent ki tud hozni belőlem. Hálás vagyok Emese nővérnek, hogy figyelt rám és az Úrra, és tudta, hogy hova kell tovább vezesse a helyzeteket. Hálás vagyok  a többiekért is, hogy ennyire megértőek és türelmesek voltak.  Jó érzés volt ennyire szeretve lenni. 

A hétvégén nem csak lelkileg voltunk kényesztetve, ahogy Erika említette, a szüleim és a nagynéném is velünk volt, akik gondoskodtak arról is, hogy finom étel legyen mindig az asztalon, na meg a kislányunkra is ők vigyáztak, hogy én is nyugodtan részt tudjak venni a lelkigyakorlaton. A jó Isten áldja meg életüket, köszönünk nekik is mindent.

Köszönöm Emese nővérnek, hogy elvállalta, hogy ezt a hétvégét nekünk szánja, és főleg azt, hogy tudott figyelni az igényeinkre és nem egy sablonhoz ragaszkodott.  Köszönjük a személyes beszélgetéseket is és reméljük, hogy még lesz ilyen alkalomra lehetőségünk együtt.

Kedves Keresztirányosok, remélem a megosztásunkból többen is kedvet kaptatok és még jövőre is  résztvehetünk hasonló lelkigyakorlaton.

                                                                                                                           Szeretettel,

                                                                                                                           Száva I. Renáta