KERESZTIRÁNY REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ – CSÍKSOMLYÓ

Az idei év tavaszán, Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Ház és a Szent István Kollégium adott helyet a Keresztirány Ifjúsági Szolgálat által megszervezett Regionális Találkozónak május 6-8. között. A hétvégén együtt munkálkodott az Emmausz Alapítvány és a Keresztirány, ugyanakkor velünk volt Gert Ovemeer atya is, így egy bensőséges találkozásnak lehettünk részesei egymással és a Jóistennel. Ez alkalommal is több helységből gyűltünk össze, mint Korond, Székelyudvarhely, Kászonok, Gelence, Csíkkozmás, Csíkszereda és környéke, Karcfalva, Gyergyó, Gyimesfelsőlok.
A közös együttlétünkön hallhattunk Isten Atya voltáról, arról, hogy ebből fakadóan nem árvák vagyunk, hanem az ő gyermekei, és hogy identitásunk ebből a gyermekségből fakad. Péntek este a regisztrációt, köszöntőt és egy rövid ismerkedős kiscsoportot követően Gert atyától hallhattuk, hogy Isten nem egy téma, amit megtanulhatunk, hanem személy, akivel találkozhatunk, de ahhoz, hogy a találkozás megtörténjen, mi is bele kell tegyük a részünket, bele kell adjuk magunkat. Az este közös játékkal és pihenéssel zárult.
Szombaton, miután megtöltöttük a hasunkat és reggeli imával ráhangolódtunk a napra, Gert atya vezetett minket tovább. Mindannyian arról álmodunk, hogy boldogok legyünk, de a boldogság nem csak úgy simán csöppen a földre. Isten a világba helyezett minket, adott álmokat, vágyakat helyezett a szívünkre, tehetségeket és lehetőségeket adott nekünk. Kérdés, mit fogunk velük csinálni? Az Atya egy bizonyos céllal teremtett, és az Ő országában van egy hely, ahova szeretné, hogy személyesen eljussunk. De minden út egy lépéssel kezdődik és minden lépés egy döntéssel. Majd arról esett szó, hogyan élhetünk Isten fiaiként, lányaiként.
A délelőtt további részében kiscsoportos beszélgetésre került sor, ezt követően szentmise keretében Fülöp Laci atyától hallhatunk pár gondolatot. Megtudtuk, hogy mindenkinek több szeretetre van szüksége, mint, amit kap, és hogy ha csak emberektől várjuk a szeretetet, csalódni fogunk. Isten az, aki feltétel nélkül, örök szeretettel szeret bennünket. És a Szentlélek ad bizonyosságot arra, hogy szerethetőek vagyunk és általa tapasztaljuk meg Isten szeretetét.
Ebéd után a jelen lévő ifjúsági csoportok életébe és Istennel való kapcsolatukba nyerhettünk betekintést, utána az egy helységből érkező csoportoknak volt lehetőségük tovább bontakoztatni a kreativitásukat. Majd, mivel az időjárás kinti programot nem tett lehetővé, bent folytattuk a közös játékot.
Az esti programban Majoros Tibi és Gert atya vezettek bennünket Isten jelenlétébe és imában.
Vasárnap délelőtt a kiértékelő, a közös fényképkészítés mellett Jére Noémi és Egyed Zsuzsa tanúságtételét hallhattuk a közösségről, a közösség megtartó erejéről és arról, hogy fontosak vagyunk a közösség számára.
Végezetül szentmisében kértük Isten áldását mindarra, amit elkezdett a mi életünkben, és adjon növekedést mindarra, amit ezen a hétvégén elültetett a szíveinkben.
Hálásan köszönjük a Jakab Antal Tanulmány Ház és a Szent István Kollégium vezetőségének és munkatársainak, hogy befogadtak bennünket és rendelkezésünkre bocsátották a termeket és segítették munkánkat. Isten fizesse, bőséges áldás legyen munkájukon és életükön!
Köszönetünket fejezzük ki Gert atyának, hogy egész hétvégén velünk, köztünk volt, ugyanakkor T. Fülöp Laci atyának és T. Csont Ede atyának, hogy a szombati napon velünk voltak, gyóntatással és szentmise bemutatásával is szolgáltak felénk. Isten áldása kísérje életüket és szolgálatukat!
Köszönetet mondunk az Emmausz Alapítványnak, hogy anyagilag támogatta a programot, és Majoros Tibinek, hogy mindenben a segítségünkre volt. Isten fizesse és adja rá bőséges áldását!
Isten fizesse a keresztirányosoknak és mindazoknak, akikkel együtt szolgáltunk ezen a hétvégén, akik imában hordozták vagy bármivel is hozzájárultak a találkozó létrejöttéhez!
Dicsőség Istennek minden látható, tapasztalható és kevésbé látható kegyelemért!

Néhány visszajelzés, azoktól, akik részesei voltak a hétvége eseményeinek:

„Számomra az imaest az, ami a legtöbbet adta lelkiekben. Akkor nagyon közel éreztem magamhoz, mintha ott állna előttem és várná, hogy mondjam el neki a gondjaimat, azt, ami bánt, hogy majd egy öleléssel mindent eltöröljön.”
„A szombat esti program jelentett számomra a legtöbbet. Elfogadtam azt a helyet, amelyet Isten nekem kijelölt. Úgy érzem közelebb kerültem Istenhez. Nagyon jó volt a társaság.”
„Az a sok-sok szeretet, ölelés, amit az emberektől kaptam és általuk megtapasztalhattam, hogy Isten mennyire szeret és mekkora a kegyelme.”
„Az a nagy szeretet, amit az emberektől és Istentől kaptam, a tanítások, amik újra megerősítették bennem, hogy Isten szeret. Az imák, amelyek hittel és reménnyel töltöttek el, könnyekkel teli szemmel állhattam az Úr előtt mérhetetlen hálával és örömmel a szívemben.” (Júlia)
„Ez egyáltalán nem olyan volt, mint a többi találkozó, sikerült visszatalálnom Istenhez. Köszönöm az imaestet, és hogy őszinte szívvel tanítottatok. Nem volt szentségimádás vagy Szentlélekhívás, mégis tudott mély lenni ez az alkalom.” (Andrea)
„Elmondanám, hogy most úgy érzem magam, mintha kicserélték volna a szívem, és mintha most születtem volna.”
„Elmondanám, hogy mennyire mindegy, ki vagy, mert itt helyed van.”