KERESZTIRÁNY REGIONÁLIS TALÁLKOZÓ – KOLOZSVÁR

Az idei évben kicsit megkésett a tavasz, ahogy az immár hatodik éve megszervezett Regionális Találkozónk is. A néha „áprilisi találkozónak” becézett program most májusi lett, de mint kiderült, Isten ez alkalommal is végtelenül irgalmas volt hozzánk, és kiárasztotta az Ő kegyelmét.
Ez alkalommal Kolozsváron május 8-10. között a Mécses közösség, a Renewal Ministries és a Keresztirány közös munkálkodása révén került sor a közös találkozásra Istennel és egymással. Ebben az évben is több helységből közel nyolcvanan gyűltünk össze (Gyimesfelsőlok és környéke, Gelence, Brassó, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely, Gyergyó, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Arad).
A közös hétvégénk mottója - „Mindent szabad nekem! Csakhogy nem minden használ. Minden Szabad nekem! Csakhogy én ne legyen semminek a rabszolgája. (1Kor.6,12)” - végigkísérte együttlétünket.
Péntek este az érkezés és regisztráció után a hétvége himnuszával álltunk Isten elé, majd Rácz Gábortól megtudtuk, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes, ami nem volt nagyon új számunkra, de rá kellett jönnünk arra, hogy az életünkben azért nem ilyen egyszerűen intézzük a dolgainkat. Elgondolkodhattunk azon is, hogy mit miért teszünk a mindennapjainkban: Azért teszünk meg különböző dolgokat, mert ez a meggyőződésünk róla? Azért, mert ezt várja el a világ? Megnéztük, mire van kereslet, és mi a kínálat, és mi mennyire dőlünk be ezeknek.
Az estét kiscsoportos beszélgetéssel folyattuk, majd ezt az esti program követte, amelyben volt sok játék és szórakozás, de még buli is. A hosszú utazás és tartalmas nap után mindenki a szálláshelyére vonult: a résztvevők egy része a Báthory István Elméleti Líceumba, a nagyobb része pedig a kisbácsi plébániára.
Szombaton egész napos színes program várt ránk. Délelőtt Majoros Tibitől hallottuk Jákob történetét, akinek bár Isten többször tudtára adta, mi a terve vele, ő mégsem a legrövidebb utat választotta. Ahogy sokszor velünk is megesik, gondolta, besegít Istennek, hogy gyorsabban működjenek a dolgok. Tett is pár kerülőutat, míg végül szó szerint harcolt is Istennel, de végül megbékélt, s így a csaló Jákob új nevet kap, Izrael, aminek a jelentése Isten hercege.
A délelőtt további részében forgós kiscsoportokban különböző témákról beszélgettünk, mint párkapcsolat, erőforrásaink, céljaink, társaságaink, kereséseink. Az ezt követő ebéd után kezdetét vette az akadályverseny, ahol különböző játékos feladatok várták Kolozsvár nevezetesebb helyein a kiscsoportokat, így a játék mellett kicsit Kolozsvárról is volt lehetőség megtudni néhány dolgot. Itt még nem volt vége a napnak, egy kis vacsorával és új lendülettel hallgattuk négy fiatal tanúságtételét, hogy őket személyesen hogyan szólította meg Isten, és hogyan, milyen úton indultak el Isten megismerésére. Az este további részében Munteanu Renáta mesélt arról, hogy vannak dolgaink, amikkel kapcsolatban fel sem tesszük a kérdést, hogy miért is csináljuk. Minden nap többször is döntés elé vagyunk állítva, apróbb és nagyobb döntésekben egyaránt. Nem mindegy, hogyan és miért döntök úgy, ahogy döntök, nem mindegy, hogy Isten útját választom, és kivárom a neki tetsző időt, vagy besegítek kicsit Neki, mert most épp nem trendi, amiben vagyok. Az este csúcspontjaként szentségimádás keretében Jézus elé vittük életünket, döntéseinket, és az Ő áldását kértük, hogy valóban az egyenes úton járhassunk.
Vasárnap az ificsoportok bemutatkozójával, rövid buzdítással, kiscsoporttal és kiértékelővel folytatódott a program. Lezárásként pedig a szentmisében kértünk Istent, hogy folytassa mindazt, amit elkezdett a mi életünkben.
Hálásan köszönjük a Báthory István Líceum vezetőségének és munkatársainak, hogy befogadtak, rendelkezésünkre bocsátották a dísztermet és az osztálytermeket. Isten fizesse, áldja meg munkájukat és életüket!
Köszönetünket fejezzük ki T. Kovács Árpád plébánosnak, hogy ismételten befogadott a plébániára, lehetővé tette a szombati szentségimádást, és a gyóntatáson keresztül is szolgált a fiatalok felé. Köszönjük T. Takó István egyetemi lelkésznek is, hogy vasárnap velünk volt, és közösen mutathattuk be a szentmisét. Isten áldása kísérje szolgálatukat és életüket!
Köszönetet mondunk a Renewal Ministriesnek, hogy anyagilag támogatta a programot, és Majoros Tibinek, hogy mindenben a segítségünkre volt. Isten fizesse és adja rá bőséges áldását!
Isten fizesse a Mécses közösségnek, a keresztirányosoknak és mindazoknak, akik imában hordozták vagy bármivel is hozzájárultak a találkozó létrejöttéhez!
Dicsőség Istennek minden látható, tapasztalható és kevésbé látható kegyelemért!

Íme, néhány visszajelzés a résztvevőktől:

  • „Meg tudtam nyílni Isten előtt, úgy tudtam beszélni vele, hogy én is elhittem, hogy vele beszélek. Nemcsak azért imádkoztam, hogy mások lássák, jó keresztény vagyok, hanem azért, mert éreztem, hogy nekem ez jó és nekem ez kell, kéri a lelkem, mint a szervezetem a vizet.”
  • „Megtanultam hinni, és hogy Isten az egyetlen biztos pont az életemben. Jók voltak a közös beszélgetések, de szerettem a történeteket is, melyekből sokat lehetett tanulni. Felnyílt a szemem, megváltozok, remélem, harcolok, amiért szeretnék.”
  • „Megnyugtatott és megtanított Istenben még jobban hinni, és várni az igazira a nagy Ő-re. Nem kell úgy párt választani, hogy nem szeretjük, és csak azért, mert neked éppen nincs senkid.”
  • „Az Istennel való kapcsolatot kell folytatni és nem kell abbahagyni!”
  • „Istennel találkozni hiper-szuper jó. Legyünk türelmesek és kitartóak. Bátran merjük vállalni Istent bárhol és bármikor.”
  • „Isten egyenként mindenkiért küzd, harcol. Isten mindenkinél jobban ismer, és tényleg ott hagyja a 99-et az 1-ért.”
  • „Tapasztalatom a szombat esti szentségimádáson az, hogy elgondolkodtunk, belenéztünk mélyen a lelkünkbe. Megtanultam, hogy ezután komolyabban veszem Istent és többet beszélek vele.”