Nagyon sok bíztatás után rászántam magam, hogy leírjam miként is alakított az Úr ilyennek és mibe került ez nekem, valamint mit kaptam cserébe.Úgy kezdődött az egész, hogy 2008-ban bérmálkoztam és még egy nagyon jó barátnőm, aki mondhatjuk egy nagyon jó bérma keresztszülőt talált, és a pálpataki tábort kapta ajándékba és, hogy ne menjen egyedül hívott menjek vele. Gondoltam nem veszíthetek így elmentem. Nagyon jól éreztem magam, nagyon begyújtottam. Lelkesedés a maximumon meg minden. Történt még egy fontos dolog. Kibékültem egy barátnőmmel akivel több mint 8 hónapig nem beszéltünk. Így még egy nagy élmény volt. Aztán haza érve el lett a lelkesedés. Nem volt honnan töltődjön. A barátnőmmel tengődtünk… el-el jártunk misére de már nem volt meg a részvétel is. Később a mise is kiszorult az életünkből. Volt egy haveri kör ahova belekerültünk aztán a vallási élet oda is lett azzal. Én még közbe el-el jártam ide-oda találkozókra. De csak azért, hogy régi jó ismerősökkel találkozzak. Aztán már az is annyira kiment a szándékaim közül, hogy nem akartam 2009-ben Pálpatakára menni. De ezt már sokan tudják. Mindenféle kifogást találtam, ha kérdezték, hogy miért nem megyek. Viszont 3 héttel a tábor előtt kaptam egy körüzenetet, hogy felszabadult hely a táborba. Még mindig nem tudom, hogyan de egyből szóltam, hogy megyek. Azelőtt már gondoltam rá, hogy mennék de beletörődtem, hogy nincs esély már. Végül csak eljutottam. Olyan élményekkel gazdagodtam amik már nem szálltak el mint azelőtt, mert képes voltam tenni is valamit. Áldozatot hoztam. Vagyis csak annak tűnt. Otthagytam a baráti köröm. Kaptam helyette a közösséget. Rájöttem nem áldozat volt amit tettem. Aztán kezdtem szolgálni a közösségbe. Hamar a közösség team-be is bekerültem. Hasznosnak és fontosnak éreztem magam. Nem az volt, hogy szeretnek ha… és szeretnek mert… annyi volt hogy szeretnek. Megismertem az imaélet fontosságát és a Szentírást is. Igaz sokat tanultam róla a suliban mert muszáj volt. De ez egész más. Más az elmélet és a gyakorlat.

Hát mit is mondjak most… az életem megváltozott… gyakrabban vagyok itthon, mert kevesebb hely van ahova menjek a régi barátok nélkül… de ez látszik a tanulási eredményeimen is… javult elég sokat. Szóval az elmúlt idő a javamra vált és sokan látják is rajtam. Az más dolog, hogy kiből mit vált ki. Szóval ennyi lenne röviden az ami velem történt és hát Hála és Dicsőség az Úrnak, hogy kiválasztott arra, hogy szolgáljam.