Ma Lelkinapunk volt a suliban. az Istenbe vetett bizalomról volt szó, hogy mennyire fontos, hogy bízzunk Istenben és rábizzuk az életünket. és azt látom, hogy igény van a többi fiatalban is, hogy bízzanak és higgyenek Istenben, de a sérülések és csalódások miatt nagyon meginog a hit és a bizalom, vagy ha Isten nem hallgatja meg egy imájukat, vagy nem adja meg amit kérnek... többen is elmondták, hogy torz az istenképük vagy nincs is... inkább használják Istent ugy mint kávéautomatát, bedobom az érmét és kijön a kávé... és félnek meghozni a döntést, hogy ráhagyatkozzanak Istenre. a kiscsoportban elmondták,hogy ha egy piramison ábrázolnák hol áll Isten ott valahol 3/4-e környékén lenne de megy a csúcs felé... és sokszor annyira bíznak Istenben mint az emberekben... ha valaki emberekben nem tud bízni mert fél a csalódástól ugyanígy van Istennel is.. fél, hogy csalódik, így inkább nem is kockáztat... mind jobban-jobban látom, hogy mekkora szükség vann tanuságtévő fiatalokra akik megmutatják, hogy lehet Isten mellett élni, sőt boldog is lehet lenni Isten mellett, nem kell lemondani a boldogságról... azt látom, hogy félnek lemondani a világi szorakozásokról, örömökről... pedig én azt mondhatom ahány keresztényt ismerek én még nem láttam egyet sem megkeseredve és boldogtalannak. (Hogy ezt most pontosan miért is írtam le nem tudom, de valahogy jött)