Ez az ige kisér a tavaji aradi találkozó óta. nagyon sokszor ez ad erőt a továbblépéshez. viszont azt hiszem az utobbi időre a legjellemzőbb ez az ige. Április óta a szivemen van, hogy Nagyváradra menjek egyetemre, viszont nagyon sokszor éreztem azt h talán mégse kéne, mert messze van meg minden... de minden ilyen alkalommal, az Úr valahogy jelzett, hogy de igenis nekem ide kell jönni... előszőr csak véletlen egybeesésnek gondoltam a dolgokat, habár szivem mélyén tudtam, hogy nem azok. aztán az Úr újra meg újra tudtomra adta, hogy jönni kell. most, hogy beiratkoztam és várom az eredményt valahogy teljesen biztos vagyok abban, hogy bejutok ingyenesre. nem tudom miért... de azt érzem. és hiszem is, hogy meg fog történni. amikor rábiztam az egészet az Úrra ő mindent elintézett, hogy feljussak iratkozni, adott barátot akivel menjek, mindent kirendelt amire csak szükségem volt, hogy jöhessek. hiszem, hogy tovább is ugyanigy fogja intézni a dolgaim, ahogy eddig és ha rábizom az életem, akkor mindazt megadja ami a javamra válok, csak hinnem kell benne