Ma értesültem egy nagyon kedves barátom testvérének a haláláról. Nem öregkora miatt halt meg, gyermekei fél-árván maradtak. Kisebbik lánya 1 évvel idősebb Petimnél... Megdöbbentett és elgondolkodtatott, hiszen a minap beszélgettem valakivel arról, milyen rövid az élet és hogy ezt a földi életet azért kapjuk, hogy felkészüljünk vele az örök életre...

Sokszor azt gondoljuk: van idő...

Vajon tényleg van idő?

És ha van, akkor mire van?

Tegnap ezt az idézetet mondta valaki nekem: úgy élj minden nap, mintha ez volna az utolsó napod. Nemtom kitől idézett, de valahogy ma másként hangzik ez a mondat...

És most azon gondolkodom, hogy milyen sok döntést kell hozni minden nap (hova menjek, kivel töltsek időt, mire mondjak igen-t és mire nem-et). Folyton döntenem kell, hogy mi élvezé elsőbbséget, mi fontosabb? De ha az élet végének szemszögéből nézem, a halál pillanatára gondolok, akkor olyan sok "fontos" dolog nem is fontos... és van sok "nem fontos", "halasztható", "ez még ráér" dolog, ami viszont IGAZÁN FONTOS...

Mtörv 30,15.19-20 "Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot... Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását."