„Első medjugorjei zarándoklatom szorosan kapcsolódik kötelességeimhez és foglalkozásomhoz, papi hívatásomhoz. 2005-ben a helyi egyház óriási felelősséget, s ezzel együtt nehéz keresztet bízott rám és ezzel, mely az egzorcizmus vagyis az ördögűzés szolgálata. Az első hónapokban és években mélyen megtapasztaltam Isten szeretetét és kegyelmét, de természetesen nagy nehézségekkel is találkoztam. Azonban az igazi nagy szenvedés egy „nagy egzorcizmus” – így hívjuk mi - alkalmával történt, amikor egy megszállott felett imádkoztam. Nagyon durván, egy félelmetes hang felém fordult és a következőket mondta: ’én rettenetes vagyok, erős vagyok és elpusztítalak téged. Tönkreteszem papságodat, szerzetesi hívatásodat és egész életedet.’ Bár nagyon szörnyűnek éreztem, mégsem vettem túl komolyan, mert mélyen hiszek Istenben és semmi okom sincs arra, hogy ne higgyek Neki. S tudom, hogy a félelem a sátánnal szemben már veszteséget jelent. Isten azonban megengedte ezt a kísértést, hogy megtapasztalhassam milyen hatalmas és erős az ő Édesanyja és mennyire szent föld Medjugorje.

Minden akkor történt, amikor nagy fájdalmak és kísértések idején imádkozni próbáltam, de nem tudtam. Minden nap elmentem gyónni, de a sátán tovább gyötört. A kísértések olyan erősek voltak, hogy teljesen elveszítettem a lelki békémet. S nem csak azt. A lelkemben úgy éreztem elveszítettem a szerzetességem és papságom. Teljes elsüllyedést és megsemmisülést éltem meg. Ebben a nehéz valóságban, amíg nem értettem, hogy mi történik velem, valaki felajánlott nekem egy medjugorjei utat. Elmentem a papok egy csoportjával. Ők imádkoztak, én nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam imádkozni. Ezen a zarándoklaton találkoztam egy idős pappal, Ambrozia atyával, aki Szlovákiából érkezett. Ő egész életét és hívatását feláldozta Ukrajnai szolgálatában. Infarktusból gyógyult fel és cukorbeteg volt. Ő ekkor már ötödik alkalommal jött Medjugorjéba. Lelkesített áldozata és alázatossága. Ő ferences szerzetes, aki útközben a barátommá vált. Segítettem neki, az idős embert kézen fogva vezettem. Úgy tűnt mintha én segítettem volna neki, miközben ő segített nekem.

Együtt mentünk fel a Podbrdora. Azt mondták, hogy az egyik látnoknak jelenése lesz a hegyen. Sok pap volt ott, a világ minden részéről. Ez volt az első meglepetés számomra Medjugorjéban. Ambrozia atya mellett ültem, háttal a jelenés helyének. Úgy éreztem méltatlan vagyok arra, hogy itt legyek. A rózsafüzér alatt azonban megszületett bennem a vágy, hogy lássam, mi történik ott a jelenések helyén. A belső vágy mellett egy másfajta hangot is hallottam, mely ezt mondta nekem: ’ Ne nézz oda. Te már elvesztél és a pokolban fogod végezni.’ Szörnyű volt. Az első pozitív érzés a jelenés helye felé fordított. Elkezdtem nézelődni és keresgélni. Lehet, hogy fogok látni valamit. Lassan kezdett megszületni bennem a remény, de feltörtek bennem új érvek is, hogy megalázkodásom semmit sem fog megváltoztatni. Azonban ebben a döntő pillanatban hittem. Abban a percben, mint választ minden kérdésre, átéltem, éreztem, hogyan jön le a Szűzanya az égből. Nagyon erős érzés volt, és egy másik világ illata járt át. Azután, mint megnyugtató gyengédség, könnyedség, és szelíd szellőként érintett meg a Szűzanya jelenléte. Ő közeledett felém. Minél közelebb ért, annál távolabb került tőlem a gonosz. Új kinyilatkoztatást éltem meg a szívemben. Átéltem, hogy milyen erős a Szűzanya és az Ő alázata. Megértettem akkor, hogy nem Ő zavarta el a gonosz lelkeket, hanem ők maguk menekültek el. Elfutnak, mert nem tudják elviselni az Ő tisztaságát és jelenlétének szépségét. Ő nem alázza meg és nem zavarja el őket. Ő egyszerűen csak szeret, de ők ezt nem tudják elviselni. Ekkor változott át bennem a lélek.

A sátán lelke, mely pusztít eltűnt a depresszióval és minden félelemmel együtt. Teljesen eltűnt és helyét betöltötte a Szűzanya lelke. Hallottam a szívemben a hangot: ’ Ne félj, én a te Édesanyád vagyok! Én vagyok számodra a biztosíték, hogy nem fogsz elveszni!’ Minden megváltozott!
A Tisztaságos Szűz Mária jelenlétének átélése vált papi és szerzetesi hivatásommá, csodálatos szeretetszolgálatommá, mely megment engem! Érzem a Szűzanya jelenlétét minden ördögűzés után. Csak egyetlen példa a sok közül. Papjaink ismertek egy megszállott lányt, aki eljött gyónni. Meggyóntatta őt a pap, aki éppen akkor tért vissza az egyetemről Rómából. Amikor kimondta a feloldozás szavait, ez a személy, vagyis általa a sátán, olyan erősen megütötte a papot, hogy ő egy pillanatra elesett. Ezután a lány hívott egy másik papot. Ő megijedt és felhívott engem: ’ Leonid atya, gyere gyorsan, egy különös helyzetbe kerültünk…’ A beszélgetés után a lány eljött hozzám. Amikor elkezdtem az ördögűzés szertartását, mindjárt felállítottam a diagnózist. Megértettem, hogy megszállott és a sátán erősen működik általa. Megkértem öt, imádságos plébániánkhoz tartozó hívőt, hogy imádkozzanak az ördögűzés szertatásának ideje alatt e személy felett. Amikor a szokásos ördögűző imádságot olvastam a sátán kinevetett. Angol nyelven beszélt. Megalázott és kigúnyolt. Akkor elkezdtem a Szűzanya imáját. Kimerült voltam és ideges lettem. Úgy éreztem, be kell fejeznem az imát, de ő nem megy el. Ott volt az öngyilkosság lelke is. Akkor teljes szívemből elkezdtem hívni a Szűzanyát, úgy ahogyan a kisgyermek hívja az édesanyját. Ekkor történt az első sikoltozás: ’ Nem bírom tovább, mert itt a Szűzanya, el kell mennem.’ S elment.

Ez csak egy eset, de nagyon sok hasonló történt már velem. Öt év alatt, amióta rám bízták az ördögűzés szolgálatát, nagy kísértéseim vannak. A kísértés korábban is jelen volt az életemben, és ma már tudom, hogy továbbra is így lesz, de az Istenszülő a szívében őriz engem. Már nem tudok Medjugorje és Jeruzsálem nélkül élni. Minden évbe el kell mennem Medjugorjéba és Jeruzsálembe, mert számomra ez a hit. Itt kapok hitet, áldást és kegyelmet.”
 
Leonid atya a medjugorjei Mir Rádió hallgatóinak elmondta, milyen hálás Istennek azért, hogy ilyen módon is tanúságot tehet a Szűzanya kegyelméről és hozzá tette: „Örömet kívánok minden hallgatónak. Azt szeretném, ha mindannyian még jobban megszeretnék a Legszentebb Istenszülőt, mert Ő a mi Édesanyánk. Ő szereti gyermekeit. Kész értünk megtenni mindent és teljesíti kéréseinket. Úgy érzem, ha nem létezne Isten Anyja, akkor mi elvesznénk. Ezért életünk minden percét éljük meg Vele. Hívást érzek arra, hogy segítsek az embereknek eljutni Medjugorjéba, hogy elvezessem ide mindazokat, akik lelkileg nagyon szenvednek.” Leonid atya a műsor végén megáldotta a rádióhallgatókat.

(medjugorje.hr)