Jézus beszél a szenvedésről

aug
18
badon89, sze, 08/18/2010 - 07:53
Jézus beszél a szenvedésről
 
 "Az első célunk azzal, hogy megengedjük a szenvedést: az  a lélek tisztulása!
 
Jézus a szenvedésről I.
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus, a ti Megváltótok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a szenvedésről tanítalak benneteket.
Vizsgáljuk meg először, honnan ered a szenvedés? A szenvedést, a rosszat, a betegséget, a halált nem Mi teremtettük, kezdetben minden jó volt. Az első emberpár hozta a világba a bűnt, mint áteredő bűnt. Ez a bűn beleültette minden ember szívébe a rosszra, a bűnre való hajlamot. Tehát a bűnből ered és a bűnnek a következménye a szenvedés. Ha már el is rontotta az ember életét a bűnnel, mely szenvedést hozott rá, Mi a Szentháromság egy Isten a szenvedésből is jót teremtünk nektek.
Az ember szenvedésével CÉLUNK van: 1,Próbára tesszük a lelket, hogy a szenvedésben is elég erős-e a hite. Akiben csak pislákol a hit, az a csapás alatt mégjobban eltávolodik Istentől. Akinek erős lángoló hite van, azt a szenvedés közelebb viszi Istenhez. "Ver az Isten" -mondják sokan, ha baj éri őket, pedig csak tisztítjuk a lelküket. Ráébresztjük, hogy eddig aludt a bűnben, hátat fordított nekünk és a saját lelkének, haladt az örök kárhozat felé. Ha nem engednénk, hogy megízlelje a szenvedést és majomszeretettel kényeztetnénk, az élete végén a pokolban találná magát. A szenvedés viszont rádöbbenti a mulasztásaira, bűneire és bűnbánatra ösztönzi, és ennek következtében megtisztul. Tehát az első célunk azzal, hogy megengedjük a szenvedést: a lélek TISZTULÁSA.
 Másodszor azért engedjük meg a szenvedést, hogy általa érdemeket szerezzetek magatoknak és másoknak. Nem minden szenvedés érdemszerző. Ha például egy hitetlen ember egy balesetben hirtelen lebénul, zúgolódva, átkozódva vagy keservesen beletörődve reagál, az ő szenvedése valóban értéktelen, felesleges nyűg, bármekkora kínokat kell kiállnia, lelke üdvösségének nem használ. Ha ugyanebbe a helyzetbe kerül egy mélyen hívő ember, elfogadja bénaságát, a kerekes széket. Kegyelemnek tekinti, és szeretettel felajánlja engesztelésül saját bűneiért, a világ bűneiért, a közömbös és hitetlen felebarátai megtéréséért, a haldoklókért, a tisztuló lelkekért. Tisztában van vele, hogy nagy, érdemszerző kincset tart a kezében. Bizony mondom nektek, drága Gyermekeim, hogy az ilyen ember nagy jutalmat kap, és felajánlásaival, a betegsége türelmes viselésével a lelkek sokaságát menti Nekem.
Harmadik célunk a szenvedéssel, hogy megolvassza az emberi szívet, megértővé, elnézővé, megbocsátóvá tegye másokkal szembe, együttérzővé alakítsa. Érdekes, hogy minél jobb dolga van valakinek, annál részvétlenebb a szenvedőkkel szemben. Aki sose volt súlyos beteg, az egyenesen iszonyodik az élete utolsó heteit élőnek a látványától. Nem látogatja meg, és azzal áltatja magát, hogy úgy akarja megőrizni, ahogy egészséges állapotban látta. Vagy aki soha nem nélkülözött, dúskál a javakban, annak eszébe se jut, hogy segítsen egy szegény éhező, fázó felebarátján.
Drága, engesztelő Gyermekeim! Vannak kérdések, amit a szenvedő ember feltesz magának:
  • I. Miért éppen én szenvedek? Hiszen én imádkozom, szentmisére járok, áldozok, gyónok, kerülöm a bűnt. Bezzeg a szomszédomnak nincs semmi baja, pedig káromkodik, egyáltalán nem gyakorolja vallását, durva a családjához, csalja a feleségét. Ennek több oka van:
  • 1.) Az örökös bűnben élő, hitetlen ember szenvedésének nincs haszna, mert rosszul fogadja: káromkodva, dühöngve. A lelke még sötétebb lesz a bajban. Te, Engem szerető kicsi Lélek, szenvedésedet felajánlod Nekem, Én kegyelemmé alakítva lelked gazdagítom vele, vagy kiosztom a többi rászoruló léleknek.
  • 2.) A szegény elvetemült, Nekem hátatfordító emberek azért szenvednek kevesebbet mint te, mert legalább ez a nyúlfarknyi, rövid földi élet adjon valami örömet nekik, hiszen a túlvilágon szörnyű élet vár rájuk. Ez a tény isteni igazságosságomat támasztja alá.
  • 3.) Azért éppen neked engedem meg a bajt, betegséget, mert ha folyton jólétben, örömben, boldogságban, egészségben élnél - teljesen elfelejtkeznél Rólam és a lelkedről.
  • II. Miért éppen engem sújt az Isten. Mivel érdemeltem ki, hogy haragudjon rám? A szenvedés nem feltétlenül Atyám büntetésének a jele. Atyám úgy van veletek, mint anya a gyermekével, ha olyat tesz, ami árt testének vagy lelkének, akkor megfenyíti, nem haragból, hanem jóakaratból, szeretetből. Gondoljatok vissza életetekre! Bizonyára volt olyan szenvedés, ami hasznotokra vált, mert ha nem következik be, rossz útra tértetek volna.
  • III. Miért éppen nekem kell szenvedni, mikor semmi de semmi bűnt nem követtem el? No ez aztán badar kérdés. Ilyenkor szállj magadba és gondolj bele, hogy te is ember vagy és minduntalan elesel a kísértésekben! Én, a Megváltótok és a Szűzanya ártatlanul szenvedtünk, de ti emberek bizony rászolgáltatok.
IV. Azt is szokták kérdezni, hogy miért szenvednek a csecsemők és ártatlan kicsi gyermekek? Higgyétek el, ezzel is célom van.        Szenvedésük talán egy másik ember megmentését szolgálja.    Képzeljetek magatok elé egy állandóan veszekedő, már a válás         szélén álló fiatal házaspárt egy kisgyermekkel. A gyermek hirtelen        súlyos beteg lesz, élet-halál között van. A nagy, közös lelki fájdalom            közelebb hozza egymáshoz a szülőket, kibékülnek és házasságuk       nyugodt, békés, boldog lesz. A másik eset egy hitetlen férj és   feleség. Egyetlen kisleányuk váratlan autóbaleset következtében  hirtelen meghal. A hatalmas bánatban elkezdenek beszélgetni a       halálról, és arra gondolnak, milyen jó lenne hinni abban, hogy   valamikor még találkozhatna elvesztett gyermekükkel. Érdeklődni   kezdenek a vallásos irodalom iránt. Kegyelmeket küldök nekik   olyan formában, hogy összehozom hívő keresztényekkel, akik   Istenről és az Örök Életről beszélnek nekik. Megindulnak a     megtérés útján és ezt leányuk halálának köszönhetik.
Drága Kincseim! Ugye tudjátok, hogy nekem legfontosabb lelketek örök sorsa, örök élete. Most megmagyarázom nektek, miért hagyom, hogy itt a Földön szenvedjetek.
Ugyanis a lelki-testi fájdalmak, betegségek, a szegénység és minden baj, amit átéltek, törleszti adósságaitokat, rövidíti, vagy eltörli a tisztítóhelyi szenvedéseiteket. Higgyétek el, a tisztulás helyén sokkal nagyobb szenvedések vannak, mint a földi életben. Ha ezt el tudnátok képzelni, úgy menekülnétek a bocsánatos bűnöktől is, mint a tűztől. Ott a legkisebb szenvedés is fölülmúlja a Földön átélt legnagyobb lelki fájdalmakat.
 Kicsinyeim! Szívem olyan lángolóan szeret benneteket, hogy nemcsak megváltani jöttem titeket a földre, hanem erősíteni, bátorítani és példát adni nektek az elkerülhetetlen szenvedésekre. Hogy hogyan mutattam példát, ez már egy másik hétfői tanításom tárgya lesz. Előlegben csak annyit mondok, hogy nincs az emberi szenvedésnek olyan formája, fajtája, területe, amit nem léptem volna túl, amiből ne meríthetnétek magatoknak türelmet, kitartást, erőt, vigasztalást. Gondolataimat befejezve megáldalak titeket a szenvedéshez szükséges kitartás és bátorság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében:
                                                                Ámen
2008. december 1.