ppffuuuuu... ma érkeztem haza CSIT-ről, és igazából még Pálpatakáról sem jártam haza. Kegyelemben gazdag közel két hetet tölthettem Istenre figyelve. Csodálatos élményekkel gazdagodtam és olyan kegyelmeket kaptam az Úrtól amire sose számítottam. Megmutatta, hogyan tud szólni hozzám közvetlenül és úgy, hogy az mélyen belém találjon, és pontosan nekem szóljon. Rávezetett arra, hogy a szolgálatra figyeljek és Rá, az Ő megismerésére, hogy mégközelebb kerüljek hozzá, hogy barátok legyünk, és bízzak meg benne, merjem elmondani mi fáj, mi bánt, vagy épp minek örülök. Megmutatta, hogy nem csak akkor tudok növekedni benne, ha egy táborban résztvevő vagyok, hanem a szolgálat közben is. Nagyon sok lehetőséget adott a türelem és a szeretet gyakorlására. Arra, hogy hogyan figyeljek másokra,és hogyan beszéljek szeretettel, és szépen akkor is ha nyügös és fáradt vagyok, meg néha a hátam közepére kivánnám az egészet. Csodálatos érzés volt, hogy akármilyen fáradt is voltam fizikailag tudtam adni egy mosolyt, egy kedves szót, és az Úr ahhoz is adott erőt, hogy részt tudjak venni mühelyeken. minden fizikai fáradtságomon erőt véve képes voltam focizni, játszani. kihasználni a tábor minden egyes percét amikor szabad voltam, és nem a konyhában volt dolgom. csodálatos emberekkel szolgálhattam a konyhába akik egy egy csoda voltak az életemben, és mind közelebb vittek Istenhez, ahogy az egész team. nagyon jól éltem meg az egészet. és minden fizikai fáradtságot megért... sőt még többet is:) az Úr áldjon mindenkit. Pax