Néhány tapasztalatot osztok meg veletek az imával kapcsolatosan.
Még
a lelkigyakorlaton elgondolkodtam azon, hogy hova szúrhatnék be az
idõbeosztásomba egy kis imát.

Akkor még úgy gondoltam, hogy munka után,
mikor hazamegyek, általában vagy egy órám ebédre meg pihenésre, s úgy
gondoltam, hogy azt változtatom imaidõvé. Aztán a Lélek felhívta a
figyelmem, hogy a munkahelyen is sokat vagyok egyedül, csendben, ott is
imádkozhatom. Eleinte azt gondoltam, hogy ááá, a munkahelyen nem lehet
imádkozni, ott dolgozni kell, azért megyek oda. Ígyhát Isten adott
gondot, amiért éreztem, hogy imádkoznom kell...s imádkoztam a
munkahelyen is. Isten pedig megáldotta kéréseimet, döntésemet, mert egy
jó ideje egyik munkatársammal minden reggel evangéliumot olvasunk, és
imádkozunk. A kis közösségben is mocorog valami változás. Még nincs
konkrétum, ha lesz megírom, csupán a légkör változik - úgy érzem.
Továbbá - ami szerintem még fontosabb - a Lélek alakítja a
gondolkodásmódomat, hitemet. Egyfajta lelki-szellemi látást formál
bennem a Lélek. Azon túl pedig kezdem elhinni, amiket tudok. Eddig is
azt mondtam(tudtam) , hogy az imának "ereje van", azaz Isten
meghallgatja az imákat, de valahogy az õszinteségben nem hittem el
teljesen. Mostanság ez is változik. Kezdem elhinni, úgy élni, hogy
márpedig Isten határozottan meghallgatja minden egyes sóhajtásom
függetlenül attól, hogy mit látok a fizikai világban. Halleluja! Az
igaz, hogy határozott kitartásra van szükségem, hogy minden nap
odaálljak Isten elé imádkozni másokért is (a személyes Bibliaolvasásos
imaidõn túl), de hiszem, hogy a kérések nem hullnak porba.
Mindezeket bátorításként írom, hogy
merjetek idõt szentelni a szabadidõtökbõl Istenre és az imára. Csak
nyerhettek vele. A nehéz idõkben különösen. "
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan
készséges, a test azonban erõtlen."(Máté 26,41)
Jézus jelenléte és áldása töltse be minden napodat, testvérem!
Pax,
       Boti <><