Remélem elég kifejező címet adtam ennek a témának. 

Ismerek olyan emberkéket akik rá vannak kattanva arra hogy a gonosz kisért, támad folyton jelen van és csak ezt hajtják. Többször van szó a gonoszról mint Istenről és mindenben azt látják meg hogy a gonosz támad. Most nem egy személyel van bajom. Sok emberben láttam ezt a hozzáállást. Sokszor az történik hogy egy lelki sérülésből fakadóan valmire nagyon negatívan reagálunk és ezt pedig a gonosznak tulajdonitjuk. Én nagyon sokszor megjártam és utolag figyeltem fel hogy ez abszolut normális reakció volt, semmi köze nem volt a gonoszhoz. Aki igazán élt át kemény kisértést az tudja hogy milyen. Építsük a reménység kultóráját és ne a reménytelenséget hirdessük alaptalanul azt elegen teszik már.  Ti hogy vagytok a kisértésekkel, hogyan élitek meg a hétköznap nehézségeit?