Sziasztok !    

                               Jére Noémi vagyok Székelyudvarhelyről.

Hála és dicsőség az Úrnak, én is résztvehettem a téli táborban. Mielőtt mesélnék a táborról, először  egy picit magamról irnék, hogy milyen csodálatos dolgot cselekedet az Úr az én  életemben.  Nagyon csendes emberke voltam, visszahúzódott,  nem mertem senkivel beszélni, mert azt gondoltam, hogy csúnya vagyok, és nem szeretnek.  Nagyon sokat zúgolódtam Istennek, hogy miért teremtett ilyennek.

Nagyon szerettem volna vidám, boldog fiatal lenni, de nem ment, mert mindig azt néztem, hogy most mit gondolnak rólam.

(Tudom, ez nagy badarság!)  Emiatt  most már nagyon szégyellem magam. Szívemben nagy vágy volt, hogy megszülethessen bennem a Kis Jézus. Az Úr elkezdet formálni találkozókon, kurzusokon, lelkinapokon. Sokszor elmondta, hogy SZERET, de akkor még nem tudtam befogadni teljesen. Lehet, kedves barátaim, aki most ezt olvasod te is tele vagy ilyen önvádakkal. Megnyugtatlak nem vagy egyedül, ott van Jézus.  Vár Rád!   Várja, hogy  add  át Neki minden problémádat!

A tábor előtt egy héttel egy este imádkoztam és azt mondtam Jézusnak teljes szívemből, hogy köszönöm, hogy ilyennek teremtett, az Ő teremtménye vagyok, és édesanyám méhében Ő formálta a kis testrészeimet, ez olyan vagány.   Most már tudom, hogy ez is terve volt az Úrnak, hogy még közelebb kerüljek az Ő szeretetéhez.  

Fel sem tudom fogni, nem tudok minden nap elég hálát adni, hogy elküldte egyszülött Fiát, hogy megváltson minket, az egész világot. Ennél jobban nem is lehet kifejezni, hogy mennyire SZERET.

    A tábor előtt két nappal a Szentlélek arra késztetett, hogy a polcról vegyem le a már két éve porosodó könyvet, amit a  Fülöp Kurzuson kaptam ajándékba. Na,  ez által indult el bennem az  igazi változás!  Isten azt üzente nekem,  és most már neked is, hogy nem tudjuk igazán dicsőíteni Istent, amíg valóban nem leszünk hálásak azért, amiért dicsőíthetjük Őt. Szívemet hálaérzés töltötte el,  örültem és akkor tudtam először hálát adni, hogy ilyen csodálatosnak teremtett   

Majd így szólt tovább hozzám az Úr:   â01E Legyetek derűsek!  Imádkozzatok szüntelenül.   Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban â01E  (1Tessz 5, 16-18. )

Majd ezt mondta Jézus nekem, és most neked is:

Én SZERETLEK téged és megvan a tervem a Te életedre.

Ez olyan csodálatos!      Mindent rá kell bízni, és az lesz, amit Ő tervezett nekünk. Arra hívlak meg testvérkém, hogy Ő benne gyönyörködjünk, ne kérjük, hogy vegye el a problémáinkat, hanem adjunk érte hálát, mert minden a mi javunkra válik.

Isten azt akarja, hogy továbbadjuk az Örömhírt. Ő szeret, utánunk nyúl és Magához von minket. Barátaim adjátok át az életeteket Jézusnak és ne kételkedjetek mert, amit kérünk azt már meg is kaptuk     Majd ezek után jött a legjobb, Jézus azt üzente: ÖRÜLJ!,   ÖRÜLJ !       Elnézést, hogy ilyen sokat írtam erről, de meg kellet osztanom veletek a bennem lezajló változást. 

Így kezdődött a téli táborom.

        Hát sajnos a â01EKeresztirányrólâ01Dsokat nem tudtam, de éreztem már rég, hogy az Úr szolgálni hív: â01ENem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetekâ01D. (Jn. 15, 16 )

Meghívtak stáb tagnak, aminek teljes szívemből örültem.

Az volt a feladatom, hogy a szakács néninek kellett segítsek, meg a táborba lévő embereknek,  Ez a  szolgálat szebbé és teljesebbé tette az adventi felkészülésemet. A tábor az csodálatos volt, érezhető volt Isten jelenléte. Már reggel boldogan és vidáman ébredtünk, majd mentem egy kicsit segíteni,  csoportmunka , aztán síelés tanulása következett.  Segítettem az ebéd elkészítésében egy kicsit.

Nem nehéz, ne ijedjetek meg tőle. Ha titeket is felkérnek nagyon szép feladat. Sokat tanultam mindenkitől, ennek édesanyám nagyon örvendett, de legjobban a bennem megszületett Kis Jézus.

Boldog voltam, örültem és igazi barátokat kaptam az Úrtól ajándékba. Nem ismertük egymást, de mégis úgy tűnt számomra, mintha már régóta ismernénk egymást. Tudjátok, olyan vidám voltam, hogy senki sem hitte el, hogy addig milyen visszafogott, hallgatag voltam.

Látjátok! Az Úrnak semmi sem lehetetlen !

Mindent hálásan köszönök a szervezőknek, akik kimondhatatlanul sokat fáradoztak értünk.  Köszönjük az Úrnak, hogy kiválasztotta őket, hogy megmutassák nekünk mily jó, és mily nagy vagy Istenünk! Hálát adok mindennap értük, értetek.

        A legcsodálatosabb az volt, amikor Szenteste a családommal megfogtuk egymás kezét a karácsonyfa előtt és imádkoztunk.

Ez volt a csúcspontja annak a sok mindennek, amit nektek leírtam.  Elbúcsúzok, és remélem találkozunk a következő táborban, úgy ismertek rám,  hogy már vidám  és boldog vagyok.

 Sziasztok !

KIVÁLASZTOTT VAGY EGY NAGY FELADATRA, MELYNEK LÉNYEGE BENNE  FOGLALTATIK EGYETLEN SZÓBAN:      

                                              SZERESS!

  ÚGY, AHOGY AZ ISTEN SZERET TÉGED!